Vízi szeizmika

Mérőeszköz: IKB-Seistec (Gyártó: IKB-Technologies Ltd.)

Mért adat:  Szeizmikus szelvények SEG-Y formátumban tárolva

Behatolási mélység: Vízmélységtől függően, max. 20 m

Pozícionálás:  RTK GPS

A szeizmikus módszerrel lehet legeredményesebben leképezni a földkéreg belső szerkezetét a talajrétegektől kezdődően egészen a néhányszor tíz kilométeres mélységekig. Szeizmikus méréseknél mesterségesen keltünk rezgéseket a földben, és a mélyből visszaérkező rugalmas hullámokat regisztráljuk. A rezgéskeltés eszköze a mérési feladathoz és a mérési környezethez alkalmazkodva többféle lehet.

Vízen végzett méréseknél rezgéskeltésre, sűrített levegőt vagy vizet kilövellő hidraulikus puskát (air-gun, water-gun), elektromos ívkisülést létrehozó (sparker) vagy indukciós elven működtetett cintányérszerű eszközt (boomer) alkalmazunk. A mérőeszköz egy műanyag csőben elhelyezett piezoelektromos nyomásérzékelő, ún. hidrofon vagy azok sorozata alkotja.

Legegyszerűbb és leggyorsabban kivitelezhető az ún. egycsatornás reflexiós szeizmikus szelvényezés. Ekkor egy jelforrást és egy hidrofont helyezünk el fix távolságra egymástól. A forrással akusztikus impulzust gerjesztünk, és a hidrofonhoz érkező rezgéshullámokról felvételt készítünk (1.kép).

A Balatonon fölvett egycsatornás vízi szeizmikus szelvény. (A szelvény erősen túlmagasított!)

A felvételen („szeizmikus csatornán”) nagy amplitúdóval először az ún. direkt hullám jelenik meg, majd az egyre mélyebben húzódó réteghatárokról az egyre később beérkező visszavert hullámok („reflexiók”) jelentkeznek. A forrást és a hidrofont a köztük lévő távolság megtartásával tovább helyezzük a vonal mentén, és újabb felvételeket készítünk, amelyeket egymás mellé felrajzolva kialakul a szeizmikus időszelvény. Vízi környezet, úgy a rezgéskeltés, mint az észlelés oldalán kiemelkedően jó energiacsatolást biztosít, ezért álló- és folyóvizekben a mederfenék alatti néhányszor tíz méteres tartomány egycsatornás szeizmikus mérésekkel pontosan leképezhető (2.kép).

Az értelmezés során fel kell ismerni a szelvényeken azokat a reflexiós horizontokat, melyek nem köthetők valós réteghatárokhoz. Ezek elsősorban az ún. többszörösök, egy réteghatár és a felszín között kétszer, vagy többször oda-vissza verődő hullámok jelei (3. ábra). További speciális alakzatok a szeizmikus szelvényeken a diffrakciós hiperbolák. Ezeket a hullámhossz néhányszorosánál nem nagyobb kiterjedésű inhomogenitások, sarkok, élek, mint önálló, pontszerű hullámforrások hozzák létre (pl. kövek-sziklák, a vízben úszó halak!!).

Egycsatornás vízi szeizmikus mélységszelvény a Tiszán. A szelvény tanúsága szerint a folyó itt egy régebbi meder vonalát keresztezi. A többszörös reflexiók horizontját az értelmezés során nem szabad figyelembe venni.

Facebook
LinkedIn